Ki ne szeretné a pálmarózsa, a geránium édeskés, vagy a citrella friss illatát? Szerencsére a kis vérszívó szörnyetegek nem, akik megkeseríthetik a szabadban töltött óráinkat, ha nem készülünk fel a távol tartásukra. Bizonyos illóolajok a rovarok elleni védekezésben is hatásosak. A geránium (Pelargonium asperum) illóolajáról terjengő információk nem légből kapottak, de ha tudományosan közelítünk, a kullancsok nem a gerániumot, hanem a benne lévő geraniol monoterpén alkohol vegyületet nem kedvelik. Geraniol található jóval jelentősebb mértékben (70-80%) a pálmarózsa (Cymbopogon martinii) illóolajában. A nemszeretem vegyületek a rovarok számára még a citrálok és citronellál terpén aldehidek. Ezek a természet legerősebb rovarűzői, mely anyagokat a növények saját védelmükre termelik. A geránium illóolaja ebben is élen jár, hiszen mindkét vegyületből van benne a geraniol mellett. A citromra emlékeztető illatú vietnami eukaliptusz, a citromcirok, a jávai citrella is dúskál a számunkra illatos, a kullancsok és szúnyogok számára gyűlölt komponensekben. 

Akkor mivel is védekezzünk? Ha biztosra akarunk menni, csak bevizsgált kémiai típusú, első lepárlású, 100%-os illóolajokat használunk. Csak így garantált a hatékonyság.

Az én ötösfogatom:

1. Pulzuspontokra, hajlatokba (csukló, hónalj, boka, lágyék, tarkó) kenhető olajos keverék. Könnyen felszívódó bázisolajban (pl. hűs, hidegen sajtolt napraforgó) fixált illóolaj kompozíció. Akkor vagyunk ügyesek, ha a kullancs bármely közlekedési útján találkozik e finomsággal és rögtön megfutamodik. :-)

2. Kullancs- és rovarriasztó spray, melyet ruhánkra, sapkára, de közvetlenül a bőrre is permetezhetünk. Hidrolátumok, almacet és illóolajok kellemes illatú keveréke. Már távolról illatozva jelezzük a vérszívóknak, erre ne gyertek! ;-)

3. Szúnyogriasztó gél Adrienne Feller kincsestárából. A szabadon lévő bőrfelületre kenjük a könnyű gélt, így a támadásba lendülő szúnyogok legfeljebb nadrágon keresztül csíphetnek meg. Tapasztalatból beszélek...:-)

4. Ha nem készültünk fel kellőképpen, és mégis kullancsot találunk magunkban, akkor jön a gyors segítség: a kullancseltávolító tiszta illóolaj keverékből pár cseppet a csípésre cseppentünk, majd 5 perc után csipesszel, cérnával, speciális kanállal kitessékeljük a betolakodót. A mentafélék és teafa keveréke gyulladáscsökkentő, érzéstelenítő, összehúzó, tisztító és fertőtlenítő hatású. Figyelem! A félreértések elkerülése végett: a tiszta illóolaj keverék NEM növényi olajos keverék. Ha tehát attól tartunk - ahogy ma már sok helyen olvasható -, hogy a kullancs olaj, vegyszer hatására, levegőtől elzárva, fuldokolni kezd, haláltusája során pedig öklendezni kezdi a fertőző béltartalmát - megnyugodhatnak, az illóolaj nem a hétköznapi értelemben vett olaj. Ettől nem fullad meg a kullancs, de kétségtelenül nem kedveli az illatokat. További szakszerű információkat találunk a téma hazai szakértője, dr. Lakos András oldalán: kullancs.hu Egy fontos idézet tőle: "A kullancs már a vérszívás kezdetétől egy kapillárisba ereszti vissza a tápanyagtól mentes vérsavót, ezzel együtt a kórokozókat is." Fontos, hogy az észlelést követően haladéktalanul kezdjük meg a kullancs eltávolítását. Az illóolaj abban van segítségünkre, hogy az általa kibocsátott kórokozókat pusztítsuk általa, a bőrt nyugtassuk, a kullancsot kilökődésre késztessük. De leginkább előzzük meg a látogatásukat. 

5. A kullancs helyét végül teafa illóolajjal fertőtlenítjük. A terápiás minőségű teafa széles hatókörű baktérium-, vírus- és gombaölő, bőrtisztító, sebfertőtlenítő. Közvetlenül a sebbe, sérülésre cseppenthető hígítatlanul, nem csíp, nem ég, nem irritálja a bőrt. Nem hiányozhat egy családi házi patikából sem.

+1 Ha az otthonunktól, teraszunktól is szeretnénk, ha távol maradnának a hívatlan kistestűek, párologtassunk Citrella illóolaj keveréket!

A szülés mikéntje után a második leginkább vitatott kérdés az anyaság kapcsán a szoptatás. Akik hosszan szoptatnak, gyakran hallják: mázlista vagy, alkati kérdés, ez genetika. Szerencséd van, hogy neked sikerült, nálunk már anyám sem tudott szoptatni.

Akkor kicsit személyeskedjünk. ;-) Engem sem tudott szoptatni az én anyukám. És az öcsémet is rövid ideig. (Az okok feltárása hosszú értekezés témája volna.) Ezzel a genetikai elmélet meg is dől, hiszen nekünk a lányaimmal mégis működik. A szerencsében egyszerűen nem hiszek. Alkatról pedig annyit, hogy van, aki mellkorrekciós műtét után, van, aki nagyon kicsi cicivel, van, aki ikrek és császár után is képes a szoptatásra. Meg persze az ellenkezőjére is van példa. A legmeghatóbb történet – nem egyedülálló – azé az anyukáé, aki örökbefogadott csecsemőjét Szoptanít készülékkel addig táplálta más anya tejével, míg a baba intenzív, és kellően gyakori szopizásának köszönhetően be nem indult a saját tejtermelése. Drága Édesanyák, talán meg is fejtettük a kódot. Anyatej termelődés = szoptatás gyakorisága.

Amikor tejszaporító illóolaj keveréket kérnek tőlem a mamák, mindig elmondom, hogy a legjobb tejserkentő a baba. Nem nézzük az órát, nem mérjük a grammokat, igény szerint szoptatunk. Egyik lányomnál sem volt mérlegünk. Fogalmam sincs, hány grammot eszik egy „normális” baba alkalmanként. A fejlődési ugrások esetén gyakrabban igénylik a cicit, talán hosszabban is időznek rajta. Akár 40-60 percet. De nem is biztos, hogy éhesek ilyenkor, inkább csak nyugtatják magukat. Talán sok volt az inger aznap, esetleg fogzás miatt nyugtalan a kicsi. A kevés dolgok egyike az életemben, amit nem próbáltam irányítani, gondolkodni rajta. :-) Egyszerűen adtam, ha kértek a babáim. Működött-működik.  A nagyobbik lányomat 18 hónap után „beszéltük le” a szopizásról, minden erőltetés, tiltás nélkül, játékos formában. A kisebb kitartóan cici függő 15 hónapon túl is, de jól érzékelhető, hogy a természetes folyamat vége felé közelítünk.

Azt tapasztalom, amikor elméleteket gyártunk, mindenáron napirendet próbálunk beállítani, ilyen-olyan iskoláknak, szakkönyveknek, védőnőnek, gyerekorvosnak akarunk megfelelni, mert annyira logikusnak tűnik, amit mondanak – erőlködés, kudarc lehet az eredménye. Különösen nagy csapda lehet az éppen aktuális hozzátáplálási protokoll követése. A régi viccel szólva, a baba nem olvasta a szakirodalmat: sem az altatás, sem a szoptatás fejezetet. Sajnálom. ;-)

Szoptatási problémák, akadályok esetén a legtöbbször kiderül, hogy az információáramlás korában mégsem jutnak az anyák hiteles, használható, helyes szaktanácshoz. Vagy megbízható tanácsadóhoz. Nekik ajánlom, hogy mielőtt úgy döntenének, feladják a szoptatást, mert szerintük már „mindent megpróbáltak”, mégsem megy, keressenek fel egy szakképzett szoptatási tanácsadót. www.lll.hu  Nagyon gyakori, hogy egy egyszerű szoptatástechnikai tanács helyére teszi a dolgokat. Vagy egy olyan orvosolható apróság derül ki az irányított beszélgetés során, amit csak a szakember tud feltárni. 

Sok nem szoptató anyuka pedig, ha szívére teszi a kezét, őszintén bevallhatja, hogy igazából annyira nem is erőltette a hosszú szoptatást, vagy kényelmesnek/egészségre ártalmatlannak találta a tápszeres táplálást. Ha így van, kérem, ne gyártson elméleteket a szoptatni nem tudás mellett.

Meggyőződésem, hogy akinek van teje fél évig, annak van tovább is. Természetesen egy anya bármikor dönthet úgy, hogy nem kíván tovább szoptatni. De akkor az egy tiszteletben tartandó döntés és nem fizikai akadály. Félreértések elkerülése végett: a vért izzadva megfeszülök, csak azért is szoptatok, a mártírom-szoptatás szintén egyfajta megfelelési kényszer szülte viselkedés. A szoptatás nem lehet önfeladás, szenvedés, erőlködés. Igen, létezik olyan eset, amikor valóban fizikai gátja van a szoptatásnak. Ők a kisebbség, és szerencsére egészen jó alternatívák vannak ma az anyatej pótlására. Például tejtestvéreket találni. ;-)

Na, de hogy jön ide az aromaterápia? Természetesen remek tejelválasztást serkentő, tejszaporító illóolajaink vannak. Van azonnali aromaterápiás segítség mellgyulladás esetére is. Én magam is megtapasztaltam a 40 fokos lázat, a fájdalmas állapotot. A babára-mamára veszélytelen, gyulladáscsökkentő illóolajos mellpakolás, és gyengéd masszázs, a levendulavizes mellborogatás (meg persze a pihenés) két nap alatt megoldotta a problémát.

Van példám arra, hogyan hoztuk vissza az anyuka elapadt tejét egy komoly lelki traumát követően. Példáim arra, hogyan vészelik át a mamák a fejlődési ugrásokat, mikor a baba egyik pillanatról a másikra többet és többet kíván. Hogy a tejszaporító olajat használó mamák gyerekeinél nem jellemző a hasfájás, mert a cicire kent tejserkentő fűszer-illóolajok (édeskömény, bazsalikom, koriander, csillagánizs) egyben emésztést serkentő, javító tulajdonságúak is a babára nézve. Hogy némely régóta szoptató kismama azt mondja, neki pszichés segítség is a tejszaporító olaj, mert így sosem görcsöl azon, lesz-e elég teje. Nem, nem azért mert az illóolaj placebo volna, hanem mert a fizikai síkon felül mentálisan is hatnak. Ez esetben az illóolajok, a belsőleg alkalmazható aromavíz kúra lazító-nyugtató tulajdonságai segítenek.

Igen, többek között a szoptatás sikere is fejben dől el. 

Lehet-e szebb apropója egy aromaterápiás napló megnyitásának, mint egy új élet születése, amely fogantatása pillanata előttről hordozza az illóolajok információit?

Drága Emma pocakléte minden napját átszőtte az aromaterápia – elméletben és gyakorlatban, általam. Mivel nővére már aromaterápiás támogatással született, felkészülésünk a szülésre kitaposott ösvénynek számított. Lotti a Szent Imre Kórházban, Nyulas Joli segítségével, gátvédelemmel jött világra. Igaz, a szabadon választott pozíciókban történő vajúdás bruttó 14 órán át tartott, mégis azt mondtam a szülés utáni percben, akár most újrakezdeném. A csodálatos, háborítatlan szülésélmény, a támogató légkör, Joli szaktudása, az „aranyóra” biztosítása miatt egyértelmű volt, hogy a kistestvér szintén csak itt és így - vagy még inkább így, mindjárt meglátjátok - és velük születhet. A Szent Imrében tapasztalt gyengéd szülés- születés része többek között, hogy a szülőszobában mécses adta félhomály, csend és békesség fogadja az újszülöttet, nincs orr- és gyomorszonda, és kényszeres, azonnali fürdetés.

Nem tartottam igazi akadálynak, hogy időközben majd’ 200 km-re költöztünk a fővárostól. Nagy felismerése az anyaságomnak, hogy ha a gyermekeimről van szó, és arról a meggyőződésemről, hogy nekik mi a legjobb, még annyira sem ismerek lehetetlent, legyőzhetetlent, megoldhatatlant, mint egyébként, szimpla makacs önmagamban. Látszólagos akadályok márpedig mindig vannak. Hitetlenek, szkeptikusok, aggódók vesznek minket körül, és bár a legtöbben a legjobbat akarják nekünk, sok mindent nem tudhatnak, amit mi érzünk. Hogy a fontos események bekövetkezése és azok mikéntje nem szerencse dolga. Hogy a tudatosság nem beképzeltség, és hogy ha megteszünk mindent az álmainkért, akkor egyszerűen valóra válnak. Sőt.

Emlékszem tekintetekre az első várandósságom idejéből, mikor mondtam, gátvédelemre készülünk. Optimistán meséltem a gátmasszázsról, az illóolaj keverékről. Kevesen mondták ki, csak utólag vallották be: hitték is, meg nem is, hogy sikerrel járunk. Hogy miért? Tévhitek, rossz beidegződések és az ismert, jellemző magyar kórházi protokoll miatt: első szülésnél mindig van gátmetszés (?!); közel a negyvenhez, megkérdőjelezhető a szövetek rugalmassága; inkább vágjanak, mint repedj, stb. Különben is, ha ez olyan egyszerű lenne, mindenki így szülne. Hát én épp ezt kérdezem: miért nem így szül mindenki? Tudjátok, hogy a rutinszerű gátmetszés gyakorlatát a WHO már 1996-ban bizonyítottan károsnak ítélte, és a hüvelyi szülések mindössze legfeljebb 10%-ban tartja elfogadhatónak? Ehhez képest ez az arány most is 60% felett van Magyarországon, az első szülések esetén pedig 80%!

Aki előtt ismeretlen a gátvédelem fogalma: a 36. héttől napi 5-10 perc gátmasszázs az e célra összeállított olajkeverékkel, mely a gáti szakaszt napról napra rugalmasabbá teszi. Rózsafa és orvosi levendula illóolajok többek között búzacsíra, makadámdió- és orbáncfű olajban. Jó esetben az apuka keze által történik a masszázs, mert a várandós kismama ebben az időszakban nehezen tudna szakszerű gátedzést végezni saját magán. A szülőszobán a bába folytatja a masszázst, és ha következetesen végezték dolgukat segítőink, az olajok elérik a célt. Testünk megengedi, hogy akár hámsérülés nélkül megszülessen még egy 4 kg feletti baba is. Nincs metszés, nincs varrás, nincs repedés, nincs fájdalom, sem hosszadalmas felépülés. Nekem (pontosabban a férjemnek és Jolinak) kétszer is sikerült a gátvédelem. Meggyőződésem, hogy nem dupla szerencse, hanem felkészülés eredményeképpen. (Sokat segít még a hétköznapokban is karban tartott gát, pl. Kriston vagy Kegel tornával.)

Szóval készültünk a szülésre, az utolsó négy hétben intenzíven. Gátvédelemhez gátmasszázs olaj, málnalevél tea és málnarügy kivonat. Hogy mi fán terem a málnarügy kivonat? Alkoholban oldott fitoterápiás csoda. A rügy (a növény embriója) hordozza a növény teljes fejlődéstörténetét és jövőbeni fejlődését: az összes információ és tápanyag koncentrálódik benne. A szülésre való felkészülés ideje alatt a málna segíti a hormonegyensúly fenntartását, görcsoldó, lazító, idegrendszer kiegyensúlyozó. Nem babaváráskor is fantasztikus segítség, de az legyen egy másik téma.

Mindössze néhányan voltunk, akik nem aggódtunk azon, hogy lekéssük-e a szülést Budapesten. Még az utolsó héten is nyugtatgattam a barátokat és a családot, hogy úgysem szülök minden előjel nélkül, legfeljebb két óra alatt pedig felérünk a kórházba. Emellett, az első szülésem 14 órájából kiindulva, ha fel is gyorsul a folyamat, biztosan nem lesz 1 óra, hogy ha mégis, akkor bemegyünk útközben egy kórházba, vagy na, bumm, itt maradunk helyben. De a szívem mélyén tudtam, hogy igazából ez nem opció. Az ünnepek (és a lazaságom) miatt megkésett a 36. heti hüvelykenet vizsgálatom, amit csak nyomatékos kérésemre (!) végeztek el a helyi rendelőintézetben, mondván, minek az nekem, náluk nem szokás. Hja, ha a nagy fővárosban ragaszkodnak ilyen lelethez, csináltassam meg ott. Jeleztem, hogy azért én itt élek, csak bátorkodom ott szülni, talán egy kenetet levehetnek. Nagy kegyesen beleegyeztek, majd kérdezte a doktor úr, mikor szülök. Mondtam, hogy január 7-én. Honnan tudja, programozott? – hangzott el a cinikus kérdés. Nem. Nem tudhatom pontosan, ez a terminus napja – mi mást is lehet erre válaszolni… Akkor itt szül maga nálunk, pláne, ha lesz egy jó kis hóesés… Ja, és leveszem én a kenetet, de az eredménye sem jön meg addig (12. 28-át írtunk). Hurrá, csak pozitívan! (A doktor úr többszörösen tévedett, szerencsére.)

Január 4-én elkísértem a férjem egy munkaútra, Budapestre. Tavaszias vasárnapra ébredtünk, és a fürdőszobában a tükörbe nézve kissé torz arc tekintett vissza rám. Gyanúsan telt ajkak, kissé bedagadt szemek. Hm. Rögtön eszembe jutott az előző esti zuhanyzásnál tapasztalt apró jel. Kérdeztem is a férjem, ő is látja-e arcomon a változást, de szerinte kora reggel senki nincs jobb formában. Köszi. Bár nem szülni indultunk, azért a kórházi csomagot betettük az autóba, csak a babakelengye maradt otthon. Pedig egész reggel az motoszkált a fejemben, nem a kétszemélyes autóval kellene indulnunk, és igazán vihetnénk a hordozót is, hátha hárman jövünk vissza. Aztán végül nem hallgattam a megérzésemre, tartoztunk még egy úttal az ördögnek. A napot férjem elfoglaltsága miatt egyedül töltöttem, főleg pihenéssel. Gondoltam, összeszedem magam estére, talán sikerül elmennünk színházba, ha már kettesben vagyunk, és mert valószínűleg hosszabb ideig felfüggesztésre kerülnek hasonló programok. Ólmos fáradtságot éreztem, egész nap aludtam volna, kicsit fájt a fejem. Sétáltam egyet, élveztem a kellemes időjárást, határozottan merengő hangulatban voltam. Órákon át az alvás és ébrenlét határán feküdtem az ágyban, de alapvetően jól éreztem magam. Öt körül megjött a férjem, és mikor az ágyon felültem, elfolyt egy kis magzatvíz - már ha az egyáltalán. Lezuhanyoztam, de nem volt folytatás, így aztán hívtam a szülésznőt, mitévők legyünk, mert méhösszehúzódásom, fájdalmam nincs. Joli beküldött a kórházba, mert a távolból senki meg nem állapítja, hogy ami távozott, az elfolyósodott nyákdugó vagy magzatvíz-e. Kell a vizsgálat. A színház viszont ugrott. A rendkívül szellemes ügyeletes doktor úr megállapította, hogy nem szivárog a magzatvíz, viszont kétujjnyira nyitva a méhszáj. Úgy ítélte, jobb, ha maradok, mert hamarosan szülünk. Mondtam, hogy nem maradnék, ha nem muszáj, teljesen jól vagyok, majd inkább visszajövök, ha szükséges. Így is történt. Vajúdásról ekkor azonban szó sem volt. Pontosabban én még nem úgy éltem meg. Jó kedélyű, nevetgélős, vacsorázós pár óra következett. Lefekvéshez készülődve mintha kis bizsergést éreztem volna, enyhe „fájásokat”, amik inkább hasonlítottak gyenge menstruációs görcsre, mint vajúdásra. Arra gondoltam, amit érzek talán a vizsgálat következménye, emlékeimben a vajúdás egyértelmű volt és korántsem kellemes… Azért előkerült az óra, és megmértük, szabályosan, 3 percenként jöttek a finom méhösszehúzódások. Majd fordultam az ágyon, és immár nyilvánvalóan a magzatvíz folyt el. Ekkor már két órája zajlott a gyengéd vajúdás. Gyors zuhany után indultunk is a kórházba, útközben értesítve a szülésznőt. A 10 perces autóút alatt fokozódott a fájdalom, mikor 11 előtt a kórházba értünk, már nem voltak kérdések. Csupán egy: hogy lehet elkerülni, hogy a hiányzó hüvelykenet vizsgálat eredményének hiányában a protokoll szerint megkapjuk az antibiotikumot? Sajnos, ugyanis, ha nincs negatív lelet, úgy veszik, hogy pozitív, ezért a baba megelőzésként rögtön megkapja születése után a szurit. Ez úgy védhető ki, hogy az anya kapja két részletben. Nálam erre már nem sok idő volt, mégis kaptam egy adagot – mint a másnapi telefonos kikönyörgés hatására utánunk küldött leletből kiderült, feleslegesen természetesen. (Apropó, ahol nem része a protokollnak ez a vizsgálat, simán születnek babák pozitív eredmény mellett, védelem nélkül.)

Az újabb manuális vizsgálatot követően a magzatvíz vízesésszerűen ömlött, a CTG-vizsgálat alatt már átlényegültem és csak arra koncentráltam, hogy ne a fájdalom domináljon, hanem a helyes légzéssel minél több oxigént juttassak a babámnak. Folyamatosan beszéltem hozzá, nyugtattam, hogy minden rendben van, magamnak pedig helyes légzésre vonatkozó instrukciókat adtam. Minden egyes hullámot tudatosan át- és megéltem, ki tudtam számítani, hogy mikor lesz vége. Az erős fájdalmat csak eszköznek tekintettem, amely szükségszerűen átélendő mindkettőnk számára az úton való végighaladáshoz. Nagyon különleges és kegyelmi állapot kint és bent is lenni egyszerre. Megélni és kívülről látni magamat egy időben. Mire a CTG vizsgálat véget ért, már Joli is velem volt. Kérdezte, kérek-e beöntést, mert bár ez nem kötelező, nem is ajánlott, valahogy én komfortosabbnak gondolom a szülést ezzel. A méhszáj vizsgálatot követően azonban jelezte, hogy erre már nincs idő, szülünk. Értesítették a Profot, hogy igyekezzen, ha nem akarja lekésni a pillanatot. Ekkor már csatlakozott a szülőszobán hozzánk a férjem is, aki talán a legjobban érzékelte az idő rövidségét: 1 óra leforgása alatt a laza vasárnap esti programból a szülés kellős közepén találta magát. Úgy látta viszont feleségét, ahogy az elmúlt 8 év alatt eddig csak egyszer, első gyermeke születésekor: befelé fordulva, nemigen kommunikálva, csendesen nyögdécselve. Végre előkerült a kisbőröndből a szülési aromaterápiás csomag: Gátolaj, Vajúdó olaj, Parázs olaj (ha „gyorsítóra” lenne szükség – de nem volt), továbbá levendula- és damaszkuszi rózsa aromavíz. A virágvizek nyugtató, harmonizáló hatását ilyenkor homlok- és csuklóborogatás formájában, illetve tisztított vízhez adva energetizáló italként érezhetjük. Bevetésre rögtön a Vajúdó olaj került, amelyet Joli és a férjem felváltva masszíroztak a keresztcsont tájékára, fentről le- és kifelé történő mozdulatokkal. Az olajkeverékből a csuklómra is locsoltunk egy keveset, onnan szagolgattam a finom illatokat és éreztem a szubtilis segítséget. A Vajúdó olaj félelemoldó, fájdalomcsillapító, görcsoldó, lazító hatású. Benne például a szülésre kinyitó muskotályzsálya, a méh tevékenységét fokozó geránium, a lazító szantálfa, és a Nő illóolaja: a damaszkuszi rózsa. Az ún. Ikea-szoba franciaágyán töltött talán fél órát követően Joli kérdezte, lenne-e kedvem egy kád vízben folytatni a vajúdást. Ismerős helyzet, Lottival is vajúdtam vízben, de akkor egy idő után nem esett jól, így szárazon folytattam. Most viszont, ahogy belemerültem a lazító meleg vízbe, rögtön éreztem, hogy itt a helyünk, maradunk. Vízben a babám is, én is, egyformák vagyunk, egyek vagyunk. Gondoljatok csak arra, milyen kellemes érzés fájó derékkal elmerülni egy kád illatos fürdőben. A test lazul, a fájdalom csillapodik, a légzés lassul és mélyül. Éppen erre van szükség szülés idején. Időközben megérkezett az orvosom, aki örömmel konstatálta, hogy a természet rendje szerint, minden megy a maga útján. A kádban magamtól választott, furcsa négykézláb-pózt vettem fel, talán a jógából ismert félteknős pozícióhoz hasonlítható leginkább, persze a fejem nem volt a víz alatt. Az intim, vizes vajúdást szépen felváltotta a kitolási szakasz. Utólag visszaemlékezve, talán 5-6 tolófájással negyedóra alatt megvoltunk. Persze, ez egy nagyon koncentrált 15 perc volt, minden pillanatában jelen voltam, és a módosult tudatállapot ellenére is kristálytisztán hallottam segítőim szavait, és tudtam is őket követni. Pontosan éreztem, hogy hol tart a folyamat, csak a babám és én irányítottunk. Azért jól esett a pozitív megerősítés a szakemberektől (hogy jól csináljuk), a szóbeli helyszíni közvetítés, hiszen ők már látták, akit én csak éreztem. Borzongató, felemelő pillanat, amikor kibújik a feje, majd az érzés, mikor kicsusszan a drága kicsi test. Fájdalom nincs (avagy nem érzékelhető), csak megkönnyebbülés, büszkeség, boldogság, és öröm. A szülés nemcsak az emberi létezés ünnepe, hanem a várandósság alatt megismert érzelmi hullámvasút begyorsulása. Rövid életünk legjellemzőbb lelkiállapotainak esszenciája. Váltakozó érzések: öröm, félelem, felelősségtudat, aggodalom, türelmetlenség és várakozás, hit, hála, szeretet és szerelem, fájdalom és kétségbeesés, önbizalom és esendőség. Minden asszonynak át kellene élni.

Emma tehát vízből vízbe csobbant, Joli gyengéd segítségével úszott át hozzám a lábam között. Folyamatosan simogatva locsolgattuk, teste nagy részét még hosszú perceken át a víz alatt tartottuk. Azután továbbra is összekötve a köldökzsinórral átmentünk a franciaágyra, és immár apával hármasban összebújtunk és örültünk. Emma a hasamon pihegett, még nem kereste a cicit, és így töltöttünk el újabb fél órát. Majd elvágták a köldökzsinórt, és míg a méhlepény megszületett, Emmát a szülőszobára érkező csecsemős nővér megmérte (3.600 g/56 cm), kicsit megtörölgette, és apa visszakapta a karjaiba, majd én újra a testemre. Aztán így is maradtunk még vagy két órát. Mivel a gátvédelem tökéletesen sikerült másodjára is, a professzor úrnak nem volt varrnivalója rajtam, csak megállapította, hogy hámsérülést is alig lát. Megdicsért minket, még vállveregetés is járt Apának. Joli értő segítségére azonban megint szükségem volt, ugyanis a méhlepény megszületését követően újra erős görcsöket éreztem. Kiderült, hogy van még mit kitisztítani a méhemből. Szakszerűen, de korántsem fájdalommentesen, sikerült manuálisan elvégeznie. (Ezért a szülést követő napokban különösen jó szolgálatot tett a Méhösszehúzó illóolaj keverék, benne a sok-sok szövetregeneráló, gyulladáscsökkentő, összehúzó növényi és illóolajjal: citrusok, ciprus, boróka.) Aztán újabb jó hír jött: haladékot kaptunk a neonatológustól másnapig a negatív kenetre, így nem kapott Emma antibiotikumot, a bizalmat ezúton is köszönöm! A személyzet kivonult a szobából és a kellemes melegben-félhomályban, anya és apa közvetlen közelségében a kis tündér magához vette az első cseppeket az éltető anyatejből, majd édesen elaludt.

Az aranyóra, mint biztosan hallottátok, rendkívüli jelentőséggel bír a baba életében. Ezek az első órái az új, ismeretlen világban, alapvetően meghatározó, hogy ezt az időszakot miként éli meg. Ha csendes, szemét nem elvakítóan világos helyre érkezik, azonnal és folyamatosan érezheti a bőrkontaktust, kisebb a születési stressz, gyorsan stabilizálódik a légzése, segíti a kölcsönös kötődés kialakulását. Mondják, hogy minden családtag, akivel ezen órákban bőrkontaktusba kerül a baba, különösen fontos szereplője lesz érzelmi életének. Az anyában - mellén a párperces újszülöttel - újabb adag oxitocin szabadul fel, ami megkönnyíti a méhlepény leválását és megszülését is.

Szerencsések vagyunk? Biztosan, de csoda csak annyiban történt, amennyiben az emberi élet csodáját minden szülés-születés megerősíti. Azt gondolom, hogy a hit, a felkészülés, az elhatározás, a nem görcsös akarás, a tudatos döntés mind jó barátai a „szerencsének”. Emma és én megválasztottuk, hogyan és hol szeretnénk találkozni, és ő okosan megragadta a megfelelő alkalmat. Fontos tanulsága e szülésnek még, hogy a fájdalom nem mindig egyenlő a szenvedéssel, hogy igenis hallgassunk a belső hangra, ne térjünk le a meggyőződéssel járt utunkról, mert úgy lesz jó…

Tisztában vagyok azzal, hogy nincs mindenkinek lehetősége „alternatív” módon szülni, de azt is tapasztalom, hogy könnyedén hárítunk, hagyjuk magunkat befolyásolni, meggyőzni, a körülmények fogságban élni. A szülés mikéntje természetesen nem mércéje az anyaságnak, nem ok ítélkezésre. Azt azonban fontosnak tartom, hogy ne forduljon a visszájára az élet egyik legtermészetesebb eseménye. Azaz, a szülő nő nem statiszta, hanem főszereplő, sőt mi több, szupersztár - ha már filmes hasonlattal élek - ebben a történetben. És mint ilyen, pontosan tudja, tudnia kell, segíteni kell neki abban, hogy megtudja, mi és hogyan neki a legjobb, a leginkább megnyugtató, mit szeretne igazán. Persze, az érzéstelenítés, a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, a megúszós-császármetszés nem választási lehetőség. A fájdalmat ugyanis nem lehet megúszni, legfeljebb későbbre időzíteni… Nem jó azt hallani anyáktól: megbántam, hagytam magam rábeszélni, ha újra szülhetnék, csak természetesen tenném. (Nyilván nem életmentő, hanem programozott beavatkozásokról beszélünk.)
Arra célzok, hogy engedjünk nagyobb teret az anyai ösztönöknek, természetesen üdvözölve az orvostudomány állását, és örülve annak, hogy a ma asszonyai biztonságban tudhatják magukat és gyermeküket krízis esetén. Válasszunk hozzánk illő hangulatot, segítő személyeket, szakembereket a várandósság alatt és szüléskor. Ha nem érezzük elég komfortosnak, ami körülvesz, éljünk a választás lehetőségével. Bízzunk magunkban, hallgassunk a belső hangra, higgyük el a megérzéseinket. Ha indokolatlannak érezzük az orvos javaslatát, döntését, bátran kérjünk másik szakvéleményt.

A legfontosabb, az Élet folytonosságát biztosító misztérium megélésének kulcsa, drága Asszonytársak, a mi kezünkben van. A gyermek: áldás, ezzel mindenki egyetért. Tehát tiszteletet és méltóságot a gyermekeknek és minden anyának, aki világra hozza őket.